Összefogtak: természetvédők, méhészek, vadgazdálkodók

Változik az agrártáj, egyre nagyobbak a szántóföldi táblák, eltűnőben vannak a szegélyélőhelyek, a természetes élőhelyfoltok.  A mezőgazdasági természeti sokféleség csökkenése egyre látványosabb. Ezt felismerve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) vezetői közös állásfoglalást írtak alá az élő rendszerek védelméért. Ennek célja az agrárium jövőjét meghatározó támogatások természetbaráttá tétele.

Az összefogás célja a mezőgazdasági élőhelyeken fenyegető ökológiai válság elkerülése, az apróvadállományok további csökkenésének megakadályozása, és a beporzó rovarok – köztük a házi méh – hazai helyzetének javulása.

Mint írják az állásfoglalásban: Magyarország mezőgazdasági művelés alatt álló területeinek kiterjedése az elmúlt évtizedekben több mint 20 %-kal, közel 1,5 millió hektárral csökkent. Az összes területcsökkenés ellenére hazánk EU csatlakozása óta a hasznosított mezőgazdasági területek kiterjedése a támogatási adatok alapján növekszik, vélhetően a korábban nem hasznosított területek művelésbe vonása miatt.

A Közös Agrárpolitika (továbbiakban: KAP) támogatási rendszere a mezőgazdasági termelésben alapvető jelentőségű, mivel a hazai mezőgazdasági bevételek közel fele ebből a forrásból származik – írják a szervezetek.

Köztudott – emelik ki –, hogy a területalapú támogatási formák gazdaságilag kedvező hatásuk mellett számos környezeti problémát okozhatnak. A területalapú támogatások azáltal, hogy a megművelt területek kiterjedéséhez kötik az igényelhető közvetlen támogatás összességét, hozzájárulnak a földrészletek termőhelyi adottságoknak nem megfelelő használatához, az erőltetett szántóföldi műveléshez.

Ez csökkenti a szegélyélőhelyek kiterjedését, veszélybe sodorja a természetes és természetközeli élőhelyfoltok megőrzését, ellehetetleníti a vízvisszatartásra vonatkozó törekvéseket. Mindemellett területet von el a környezeti szempontból kedvezőbb, extenzívebb földhasználati módoktól: a gyepesítéstől, az erdősítéstől és a vízvisszatartástól.

Az agrártáj mozaikosságát alkotó élőhelyfoltok és szegélyek hálózata a garancia a természeti sokféleség megőrzésére, az apróvadfajoknak állományaival való gazdálkodásra és a beporzó rovarok túlélésére. Emellett igazoltan hasznosak gazdálkodási szempontból is: csökkentik a víz- és szél által előidézett talajeróziót, valamint kedvező mikroklimatikus viszonyokat teremtenek.

Azt is hozzáteszik: a mezőgazdasági termelés az elmúlt másfél évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül. Valamennyi mértékadó termelési mutató (inputanyagok használata, gépesítettség mértéke, terméshozam) meredeken emelkedik.

Ennek a fejlődésnek ugyanakkor a természeti rendszereink látják kárát: a mezőgazdasági természeti sokféleség 30 %-kal csökkent 15 év alatt, apróvadfajaink állománya vészesen fogyatkozik, a mezőgazdasági termelés alapjaiul szolgáló vadon élő és háziasított beporzó rovarfajok állományai is aggasztóan alakulnak (75 %-os csökkenés 30 év alatt).

A hazai folyamatokkal azonos tendenciát mutatnak a környező országok környezeti vizsgálatai is, Európa egészének mezőgazdasági élőhelyei vannak veszélyben.

Annak érdekében, hogy a küszöbön álló ökológiai válság és az apróvadfajok, valamint a beporzó rovarok – köztük a házi méh – állománya további csökkenése elkerülhető legyen, a KAP Stratégiai Terv megalkotása során a következő garanciák szükségesek:

1. Az agrártáj természetes és természetközeli élőhelyfoltjainak, valamint a szegélyélőhelyeknek a megőrzése, oly módon, hogy a földhasználók érdekeltté váljanak azok fenntartásában.

2. Az agrártáj időszakos vízállásainak, belvizes foltjainak megőrzése. Ez megítélésük szerint az érintett területek támogathatóvá tételével és a vízmegőrzésre vonatkozó gazdálkodói együttműködések serkentésével érhető el.

3. A gyenge termőhelyi adottságú területek mentesítése a gazdaságtalan és indokolatlan környezetterhelést okozó szántóföldi művelés alól és a földhasználatváltás elősegítése. Ez egyrészt a támogathatóság feltételéül szabott követelmény-rendszer alakításával, másrészt a földhasználat-váltást segítő támogatási formák (öko-rendszerek és nem termelő beruházások) kidolgozásával érhető el.

4. Az agrártáj mozaikosságának biztosítása a monokultúrás termelési rendszerek visszaszorításával és egybeművelt táblák maximális méretkorlátjának bevezetésével.

5. Szegélyélőhelyek és természetközeli élőhelyfoltok létrehozása a jelenleg művelés alatt álló területeken.

6. A mezőgazdasági földhasználattal érintett területeken a természeti sokféleség megőrzését szolgáló művelési módok és agrotechnika megvalósításának elősegítése.

7. A környezetkímélő földhasználat speciális eszközigényének megteremtése.

8. A környezet- és természetkímélő mezőgazdasági földhasználat szaktanácsadás és végrehajtási rendszerének létrehozása. A természetkímélő mezőgazdasági módok megvalósításához szükséges információ-hiány jelenleg akadályát képezi az extenzív földhasználati módok térnyerésének.

Hiszünk abban, hogy a fenti garanciák teljesülése nem csak természetvédelmi, vadgazdálkodási és méhészeti szempontból hasznos, hanem azok alapjai a környezeti szempontból fenntartható mezőgazdaságnak is.

Ezúton kérjük a természet védelméért, valamint a mezőgazdaságért felelős Agrárminisztérium segítségét abban, hogy a fenti célok prioritásként történő kezelésével és a természetkímélő mezőgazdaság támogatására szánt KAP pénzügyi eszközök megfelelő mértékű biztosításával segítse a
fenti garanciák megteremtését. Jelen állásfoglalás kezdeményező szervezetei a folyamatban minden szakmai segítségüket felajánlják
” – zárja a napokban aláírt egyezmény.

Nyitókép: Unsplash

About The Author